A csecsemők első életévük során meglehetősen sok dolgot sajátítanak el. Megtanulják a későbbi anyanyelvük fonémakészletét, vagyis ezeket a fonémákat preferálják azokkal szemben, amelyek más nyelvek fonémakészletébe tartoznak. Hat hónapos koruk körül az emberi arcokat kezdik preferálni a nem-emberi arcokkal szemben. Felmerül a kérdés, hogy milyen módon fejlődik a zene és a ritmus észlelése csecsemőkorban.
Bevezető
Tudjuk, hogy a zene bizonyos elemeinek percepciója már az első néhány hónap során megjelenik (Trehub, 2003) és azt is, hogy a kognitív képességek a kulturális hatásokkal karöltve határozzák meg a zene észlelésének fejlődését csecsemő- és kora-gyermekkorban. A jelen dolgozat a fentiekben említett időszakban bekövetkező, a ritmus percepcióját érintő változásokról kínál egy összefoglalót.
Kutatások
Újszülöttek elvárásai a ritmussal kapcsolatban
Egy budapesti kutatásban (Winkler, Haden, Ladinig, Sziller, & Honing, 2009) 14 egészséges újszülött elektroencefalogrammal (EEG) mért agyi válaszait hasonlították össze egy 14 fős, egészséges felnőttekből álló kontrollcsoporttal. A kísérlet során öt különböző dallamsorozatot játszottak le a résztvevőknek, mely négy egymáshoz hasonló ritmusú dallamból, és egy a többitől ritmus tekintetében jelentősen eltérő, úgynevezett deviáns dallamból állt. Az EEG vizsgálat alapján a kísérleti- és a kontrollcsoportban egyaránt azt találták, hogy ha először az azonos ritmusú, egymáshoz hasonló dallamokat játsszák le, akkor ezt követően a deviáns dallam lejátszásának hatására az EEG eredmények szignifikánsan eltérnek a kontroll-dallamok hallgatása során mért eredményekhez képest. Ebből arra következtettek, hogy a hallott zene alapján a felnőttekhez hasonlóan az újszülöttek is elvárásokat alakítottak ki annak ritmusára vonatkozóan. A szerzők kiemelik, hogy eredmények számos, későbbi kutatásra érdemes kérdést felvetnek. Például jelentheti-e azt a zenére, és különösen a ritmusra való igen korai, újszülöttkori érzékenység, hogy a zene percepciója valamilyen evolúciós előnyt jelent. Továbbá érdemes lenne kutatás tárgyává tenni azt is, hogy a ritmusra való érzékenység ilyen korai megjelenésének szerepe lehet-e abban, hogy a kisgyermekek minél előbb képessé váljanak megkülönböztetni a beszédhangban rejlő ritmust, és azt, hogy ez milyen evolúciós előnyöket jelenthet számukra.
Kulturális különbségek a ritmus észlelésében
Egy kanadai kutatásban (Hannon, Trehub, Purves, Hannon, & Trehubt, 2016) újszülöttek és a felnőttek zenei percepciójának kulturális vonatkozásait hasonlították össze. A kutatás három különböző mintán elvégzett vizsgálatból állt. A kutatás alapfeltevése az volt, hogy a nyugati és a Balkán-félszigeti (különösképpen a makedón és a bolgár) zenék eltérnek egymástól abban, hogy míg az előbbire többnyire az izokrón, vagyis az egyenlő ütemekből álló mintázatú dallam jellemző, addig a Balkán-félsziget zenéjére a nem-izokrón ütemezés jellemző, vagyis az, amikor eltérő ütemek követik egymást (amilyen például a 3/2-es ütem lehet). Első kísérletükben, melynek résztvevője összesen 52, 11-12 hónapos csecsemő volt, két tipikus balkáni népdal leegyszerűsített változatát játszották le, melyek vagy izokrón, vagy nem-izokrón ütemekből épültek fel. Laboratóriumi körülmények között vizsgálták a csecsemők nézési preferenciáit, amelynek során amíg az egyik monitorra néztek, addig szólt a zene, ami viszont kikapcsolt abban az esetben, ha két másodpercnél tovább néztek másfelé. Az izokrón ütemű zenéknél szignifikánsan nagyobb volt a nézési idő, ha a sérült a ritmus szerkezet, ugyanakkor a nem-izokrón zenék esetén a nézési idők között nem volt szignifikáns különbség. Ez támogatja azt a hipotézist, hogy a csecsemők zenére való érzékenysége a nem megszokott – ez esetben a nem-izokrón – dallamok iránt hanyatlik az első év végéhez közeledve.
A kutatás második részében azt vizsgálták, hogy egy két hetes otthoni, balkáni zenékkel való familiarizáció javítja-e a csecsemők képességét az izokrón és nem izokrón dallamokban a ritmikai szerkezet megváltozásának felismerése kapcsán. A kísérletben 26, 11-12 hónapos csecsemő vett részt, akik két héten keresztül napi kétszer meghallgattak valamilyen balkáni (makedón, bolgár vagy bosnyák) zenét tartalmazó tízperces felvételt. A laboratóriumi kísérlet az előzőkhöz hasonlóan zajlott, és ebben az esetben már a csecsemők szignifikánsan hosszabb időn keresztül figyelték a ritmus sérülését a nem-izokrón zenék esetén is. Ez azt a hipotézist erősíti, hogy familiarizációval javítható a ritmus megkülönböztetési képesség olyan dallamok esetében is, amelyek kulturálisan idegenek a csecsemők számára.
A kutatás harmadik részében ugyanazokat a tesztingereket használták, amit az első és a második kutatás alatt, de most 40, 18-35 év közötti egyetemistát vizsgáltak a kutatók. A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, és az egyik csoportnak otthon naponta kétszer kellett hallgatnia ugyanazokat a zeneszámokat, amelyeket a második kutatásban a csecsemők is hallgattak. A másik csoportnak nem kellett hallgatnia semmit a kísérlet előtt. Az eredményeket elemezve azt találták, hogy a felnőttek teljesítményét szignifikánsan kevésbé javította a két hetes familiarizációs szakasz, mint a csecsemőkét. Ugyanis a csecsemők két hétnyi familiarizáció után már ugyanolyan jól teljesítettek a számukra kulturálisan idegen zenék tekintetében, mint a korábbról ismertekben. A felnőttek teljesítményét nem javította ilyen mértékben a két hetes időszak zenehallgatása. A kutatás három részét azzal összegzik a kutatók, hogy eredményeik szerint a csecsemők érzékenysége a ritmusra vonatkozóan a felnőttekénél pontosabb és rugalmasabb, illetve érzékenyebbek a kulturális különbségek észlelésére. A ritmus észlelésének fejlődése ilyen értelemben egyfajta szenzitív periódust mutat, amelynek során hatékonyabb a ritmikai reprezentációk elsajátítása.
A mozgás szerepe a ritmus észlelésében
Egy 2005-ös kutatásban azt vizsgálták, hogy a mozgás befolyásolja-e a ritmus percepcióját csecsemőkorban (Phillips-Silver & Trainor, 2005). A kísérletben hét hónapos csecsemők vettek részt. A résztvevőket három csoportba sorolták, minden csoportnak ugyanazt a két perc hosszúságú zeneszámot kellett hallgatnia. Az első csoportot kétfelé osztották, és vagy minden második, vagy minden harmadik ütemre ringatták őket. A második csoporttal ugyanezt tették, azzal a különbséggel, hogy nekik eltakarták a szemüket. A harmadik csoport nem mozgott. Ezután többféle zenét játszottak le mindegyik csoportnak és a nézési idő mérésével mérték a csecsemők preferenciáját. Azt találták, hogy az első és második csoportban is azt a zenét preferálták, amelynek a ritmusára ringatták őket. Az, hogy a második csoport a szemük eltakarása ellenére is preferálta az adott ritmust arra utal, hogy a vizualitás nem szükséges a hatás eléréséhez. Ugyanakkor a harmadik csoportban, ahol nem mozogtak a csecsemők, nem volt szignifikáns különbség a különböző ritmusú zenék preferenciájában. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a propriocepciónak, azaz a mozgásnak és a vesztibuláris rendszernek komoly szerepe van a zene percepciójában. Továbbá arra is felhívják a figyelmet az eredmények, hogy mennyire fontos a csecsemők számára a vesztibuláris stimuláció – mint amilyen például a kísérlet során alkalmazott ringatás. A zene és annak emocionális hatása a csecsemőkre azonban már korábban sem volt ismeretlen. A kutatás bizonyítékul szolgálhat arra az elképzelésre, hogy a test mozgása kulcsfontosságú szerepet játszik a zene ritmusának percepciójában, mely különösen fontos a vesztibuláris rendszer fejlődésének időszakában.
Összefoglalás
Összességében a három kutatás alapján elmondható, hogy a ritmusra való érzékenység már az első életév során megjelenik. Ahogy Winkler és munkatársai (2009) kutatása mutatja, a csecsemők agyában elektroenkefalogrammal mérhető és kimutatható változás történik, ha a korábban megszokott dallamtól eltérő ritmusú zenét hallanak, mely egyúttal azt is jelenti, hogy a zene ritmusára vonatkozóan előzetes elvárásokat alakítanak ki. Hannon és munkatársai (2016) kutatásának eredményei szerint a csecsemők ebben már az első életév végére preferenciát alakítanak ki arra a ritmusra, amely kulturális értelemben körülveszi őket. Azonban ebben az időszakban a felnőttekénél nagyobb rugalmassággal képesek egy új ritmussal kapcsolatos familiarizációra. Philips-Silver és Trainor kutatása bemutatja, hogy a ritmusra való érzékenység a vesztibuláris rendszerrel és a propriocepcióval szoros kölcsönhatásban van, illetve ezek támogathatják egymás fejlődését a csecsemőkor során. Azonban a csecsemők zenével és ritmussal kapcsolatos percepciója még sok megválaszolatlan kérdést tartogat, melyek későbbi kutatások tárgyát képezhetik.
Irodalomjegyzék
Hannon, E. E., Trehub, S. E., Purves, D., Hannon, E. E., & Trehubt, S. E. (2016). Tuning in to Musical Rhythms : Infants Learn More Readily Than Adults Linked, 102(35), 12639–12643. https://doi.org/10.1073/pnas.0504254102
Pascalis, O., de Haan, M., & Nelson, C. A. (2002). Is face processing species-specific during the first year of life? Science, 296(5571), 1321–1323. https://doi.org/10.1126/science.1070223
Phillips-Silver, J., & Trainor, L. J. (2005). Feeling the beat: movement influences infant rhythm perception. Science, 308(5727), 1430. https:/doi.org/10.1126/science.1110922
Trehub, S. E. (2003). The developmental origins of musicality. Nature Neuroscience, 6(7), 669. https://doi.org/10.1038/nn1084
Werker, J. F., & Tees, R. C. (1984). Phonemic and phonetic factors in adult cross‐language speech perception. The Journal of the Acoustical Society of America, 75(6), 1866–1878. https://doi.org/10.1121/1.390988
Winkler, I., Haden, G. P., Ladinig, O., Sziller, I., & Honing, H. (2009). Newborn infants detect the beat in music. Proceedings of the National Academy of Sciences, 106(7), 2468–2471. https://doi.org/10.1073/pnas.0809035106
